Így jártam a közösségi oldallal

Bizony, már legalább 70 éve, hogy elköltöztem a kis falumból, Baranyából Budapestre. Ennyi idő alatt persze tartottam a kapcsolatot a szüleimmel, a rokonsággal, és néha oda is látogattam, de arra soha nem volt lehetőség, hogy felkeressem a régi barátokat, akikkel együtt gyerekeskedtünk.

Aztán, ahogy kihalt az ottani rokonság, már nem is jártam arrafelé... Csak néha merengtem el azon, mi is lett a régi kedves barátokkal, osztálytársakkal annyi éve alatt.

Amikor a nagyobbik unokám külföldre ment dolgozni, gondoltam, meglepem azzal, hogy én is beiratkozom a Facebookra, mert tudom, hogy mindig azon lóg és beszélget a haverjaival. Megnéztem mindent, amit itt az oldalon mutattak a témáról, és készítettem magamnak egy Facebook fiókot. Hát, ami azt illeti, az unokám nem volt valami boldog, amikor ismerősnek jelöltem, mert most már látom, hogy olyan képeket és történeteket is megoszt, amiknek a magam részéről nem örülök igazán... De legalább látom, hogy jól érzi ott magát!

Még jobban meglepett azonban, hogy egyszer csak Katika, a gyerekkori legjobb barátnőm is felbukkant, írt nekem, kérdezte hogy vagyok, mi van velem. Azóta majdnem minden nap beszélgetünk, és lassan már mindent megtudok, ami a falumban történt, mióta elköltöztem. És így nem is vagyok annyira egyedül...